Egy PLC-cím általában több részcímből tevődik össze. A PLC-cím felépítése PLC-típusonként változó. A digitális és analóg be-/ kimenetek címeinek felépítése is sok esetben különböző.
- Digitális be- és kimenetek címzése: Digitális be- és kimenetek esetén a cím legtöbbször egy betűből (a be- vagy kimenethez), egy bájtcímből és egy bitcímből áll. A bit- és bájtcím mellett léteznek még magasabb értékű címek, például WORD- és DWORD-címek (a PLC kártyák, a PLC-kombielemek stb. számára).
- Analóg be- és kimenetek címzése: Az analóg be- és kimenetek esetében gyakran csak a bájtcím és a felette lévő címrészek vannak megadva, a bitcím pedig elmarad. Az analóg be- és kimenetek címzése a bájt, szó vagy duplaszó információs egységekhez igazodik. Ez a cím – például a kód címének – egy bizonyos pontján vagy az adattípuson látszik. Ennek megfelelően fogja az analóg be- és kimenetek címét a program első, második vagy negyedik lépésben megnövelni. Ezek vegyesen lehetnek jelen egy PLC-ben. A adattípustól függően beállíthatja a cím tartomány méretét. Ha megadja egy PLC-címnek az adattípust, akkor a program a beállított címtartományt automatikusan figyelembe veszi a címzésnél.
Címzésnél az első részcím (hátulról nézve) a kezdőértéknél kezdődik és addig emelkedik, amíg el nem éri a végértéket. Ekkor a program egy átvitelt generál a következő részcímre. Az utolsó részcímen nem veszi figyelembe a végértéket, mert az átvitelt már nem lehet ábrázolni.
A formátumelemek felépítése
A program a PLC-címek minden részcímét "számláló" típusú formátumelemmel ábrázolja. A számlálók közötti határolójel mutatja a részcímek határait. A címformátumon belül az állandó mérőköri számú tartományok határolójel nélkül is állhatnak egymás mögött.
A PLC-doboz konfigurációs adatait és a csatorna megnevezést is beépítheti a formátumba. Címzéskor a program a kezdeti címet javasolja. Több kártya címzésekor az érték minden új kártya esetében a kártyaadatokból kerül megállapításra – egy kártya címzésekor a kezdeti címből kiindulva a program folyamatosan tovább számol.
Egy számláló formátumeleme a következő formában épül fel:
[C<Számrendszer, kezdőérték, végérték, karakterszám, konfiguráció értéke tulajdonságból>]
[C<d,1,127,0,G>].[C<o,0,7,0,O>]
Itt a "C" a számlálót jelzi.
A bájtcím a tízes számrendszer szerint épül fel, kezdőértéke "1" és a végértéke "127". A darabszám beállítása "0" (tehát nincs korlátozva). Konfigurációs értékként a PLC kártya kezdőcíme van megadva, azaz a program a PLC kártya kezdőcíme tulajdonságban megadott értéket a címzésnél kezdőértékként használja.
A bit cím a nyolcas számrendszer szerint épül fel, kezdő értéke "0" és a végértéke "7". A darabszám beállítása "0" (tehát nincs korlátozva), és nincs megadva konfigurációs érték (bevitel "O").
A számrendszert és a konfigurációs értéket a programban mindig kódbetűkkel lehet megadni:
Számrendszer kódbetűje |
Példa |
---|---|
d = tízes |
0,1,2,3....9, 10,11....19, 20.... |
o = nyolcas |
0,1,2,3....7, 10,11....17, 20.... |
h = hexadecimális |
0,1,2,3....9, a,b,c,d,e,f, 10,11....19, 1a,1b,1c,1d,1e,1f, 20.... |
Konfigurációs érték kódbetűje |
Tulajdonság |
---|---|
O |
Nincs konfigurációs érték |
N |
Munkaállomásnév |
R |
PLC kártya az alkatrészkeretbe csatlakozik |
M |
A köv. pozícióban / kártyahelyen |
G |
PLC kártya kezdőcíme |
C |
CPU: Név |
Tételezzük fel, hogy a következő címformátumot állította be:
[C<d,0,100,0,O>]//[C<h,1,f,3,O>].[C<d,1,8,2,O>]
Ebből következnek például a PLC-csatlakozópontok alábbi címei "E" kóddal:
E0//001.01
E0//001.02
...
E0//001.08
E0//002.01
...
E100//00f.08
E101//001.01
Amennyiben a címformátumnak több mint egy címrésze van, akkor automatikus címzés esetén a program "PLC-doboz orientáltan" fog címezni, azaz a dobozban lévő címek mindig az első részcím kezdő értékével fognak kezdődni. Egy részcím esetén egyszerűen, szekvenciálisan fog végigcímezni.
Címzés konfigurációértékkel
Ha a címformátumban egy konfigurációs értéket alkalmaz és a megcímzendő kártyák érvényes és egységes konfigurációs értékkel rendelkeznek, akkor a program a címeket - több kártyán keresztül is - összefogja. A számlálót a program a konfigurációs értéktől (pl. 25) kiindulva folyamatosan növeli. A végérték elérésekor (pl.25.7) a konfigurációs értékkel megadott kezdőérték eggyel nő, és a címzés tovább folytatódik (új címek pl. 26.0 ... 26.7 stb.).
Ha a címformátumba nem állított be konfigurációs értéket, akkor a rendszer a PLC-csatlakozópontok újbóli címzése párbeszédablakban megadott indulócímeket veszi figyelembe a címzéshez. Ebben az esetben a címek nem lesznek összefogva, és a számláló mindegyik kártyánál újraindul (új címek, pl. 25.0, 25.1, 26.0, 26.1 stb.).
Megjegyzés:
Ha a megcímzendő kártyák nem egységes, üres vagy érvénytelen konfigurációs értékre mutatnak, akkor a program a címeket nem fogja össze. Üres vagy érvénytelen konfigurációs értéknél a címzéshez a PLC-csatlakozópontok újbóli címzése párbeszédablakból származó indulócímet, vagy az utoljára használt címet fogja alkalmazni.
A kapcsolási rajzon - pl. másolással - három PLC kártyát illesztett be a következő címekkel:
1., 2. és 3. kártya: 25.0, 25.1, 25.2, 25.3
A címformátumban a "PLC kártya kezdőcíme" konfigurációs értéket használja. Az azonos nevű tulajdonság értéke mind a három PLC kártya esetén "25". A bit cím a nyolcas számrendszer szerint épül fel, kezdő értéke "0" és a végértéke "7".
A címzést követően a kártyák a következő címeket kapják:
1. kártya: 25.0, 25.1, 25.2, 25.3
2. kártya: 25.4, 25.5, 25.6, 25.7
3. kártya: 26.0, 26.1, 26.2, 26.3
Mivel a bitcím a 2. kártya esetén elérte a maximális "7" értéket, a program a 3. kártya esetén a bájtcímet eggyel növeli, és a bitcím ismét "0"-nál kezdődik.
Lásd még: